A karom tele van kék-zöld foltokkal, háromszor taposták meg a bal bokámat (és harmadjára tényleg azt éreztem, hogy el is törik), leöntöttek valami nagyon spéci pálinkával, amitől egész végig bűzlött a hajam, belefolyt a szemembe, és csípte a szám szélét; egyébként pedig még mindig fel van dagadva mindkét térdem, fájnak a lábaim az ugrálástól, a torkom az üvöltéstől és a nyakam a hadbangeléstől - de a tegnap este egyszerűen mindent megért!
Eddig csak a helyi bandák meg az Alvin koncertjein volt szerencsém csápolni, így tulajdonképpen még most sem bírom felfogni, hogy tegnap élőben láttam és hallottam a Papa Roach-ot. Előttük a Tankcsapda lépett színpadra, akik épp akkor kezdtek, amikor mi nagy nehezen beverekedtük magunkat a kapun, és megkaparintottuk a karszalagokat, majd beálltunk egy nem is olyan hosszú sorba sör reményében. Mindebben az volt a legkirályabb, hogy ez alatt a nagyjából harminc perc alatt több emberrel elegyedtem szóba, mint Földváron összesen két hónap alatt (ha a szálloda vendégeit nem vesszük figyelembe).
Jó volt a Tankcsapda is. Állati jó érzés, amikor sörrel és cigivel a kezedben (mert ez egyszerűen nem maradhatott el a rock 'n' roll mellől) állsz egy bazi nagy, ordítozó, csápoló tömegben, miközben szíven üt a basszus, és akkor épp sehol máshol nem szeretnél lenni, csak ott.
Mondjuk, az csak később jutott eszembe, hogy a sör igencsak megmozgatja a hólyagomat, és hiába ígérgettem és mondogattam, hogy kibírom a Papa Roach végéig (fél 9-től éjfélig), a Tankcsapda felénél feladtam, és kibotorkáltunk a tömegből - pedig a Papa Roach-ra nagyon előre akartam verekedni magam.
Miután vége lett a Tankcsapdának, és elindultak az emberek a mobilvécék felé (leszámítva a hűséges Papa Roach fanokat), mi is elindultunk, hogy minél előrébb jussunk, amiben szerencsére egy-két jófej srác segítségünkre volt. Nem álltunk legelöl, de azért elég rohadt jó helyen voltunk.
Fél tizenegyre volt kiírva a tűzijáték és a Papa Roach is - természetesen egyik sem kezdődött időben -, és már állatira be volt zsongva mindenki. Aztán csak elkezdődött a tűzijáték, de valahogy nem érintett meg, képtelen voltam levenni a szemem a színpadról, a legkisebb villanásról sem akartam lemaradni, az elejétől fogva látni akartam az egészet.
Kipakolták a dobszerkót azzal a bizonyos PR lógóval (esküszöm, hogy még a lábdob is másként szólt), majd egyszer csak megjelent a The Connection borítója a háttérben, aztán Jerry - ó, igen, Jerry! -, és jött Jacoby, és lekáromkodta a csillagokat az égről, aztán felcsendült az Infest, és ESZMÉLETLEN volt az egész. Mondjuk, nem értem, mit csináltak legalább negyed órán keresztül a hangtechnikusok, mert azt hozzá kell tennem, hogy a hangzás egyáltalán nem volt tökéletes, mindenesetre ez igazából se a P Roach, se a közönség, se az én kedvemet nem szegte különösebben, hisz így is állati volt - de azért mégiscsak más lett volna egy fasza hangbeállítással.
Először lenyomtak néhány old school számot ("do you want some old school shit, hah?"), a Between Angels and Insects-et, a Tightrope-ot (véleményem szerint az egyik legjobb fogás volt, élőben még királyabb, mint egyébként), aztán (a sorrendre már nem emlékszem) a Burn egyszerűen hatalmas volt, ahogy Jacobyval együtt ordítottuk a levegőbe, hogy "I wanna watch you BURN... BURN... BURN, I wanna watch you buuuuuuurn". Legnagyobb örömömre játszották a Kick In The Teeth-et is, pedig azt hittem, hogy ennél jobb már nem lehet, és mégis! Ami pedig természetesen nem maradhat el egy Papa Roach koncerten: a To Be Loved, a Scars, a Forever, a Getting Away With Murder és a Last Resort. Hihetetlen, micsoda őrület volt! Nemcsak a zene, nemcsak a srácok, hanem az, ahogy mindenki más is megőrült a zenéjüktől, tőlük. A The Connectionről a Still Swingin' és a Where Did The Angels Go hangzott el. A Still Swingin' valami hihetetlenül hajtépős és ordibálós és hadbangelős volt.
Jacoby kurva jófej volt, a szerencsés első sorban csápolók meg is simogathatták, mikor lejött a színpadról, és egyszerűen imádtam azt az intenzitást, amivel a színpadra érkezett és amivel végigbulizta a koncertet. "You are fucking amazing people!"
Bár a koncert végére egy kicsit hátrébb keveredtünk, mivel a pogó senkit sem kímélt, aztán nem akartam elhinni, amikor éjfél előtt pár perccel vége lett. Annyira nagyon akartam még őket!
Viszont láttuk a turnébuszukat. Amikor a vonatot vártuk, ők akkor kanyarodtak ki egy bazi nagy, utánfutós, fekete, kivilágított busszal. Rohadt menő volt!
Ma dolgozom utoljára, holnap hazautazom. Egy kicsit fáj is a szívem, meg boldog is vagyok, hogy ilyen és ehhez hasonló élményekkel térek haza a Balatonról :) Köszönöm, Papa Roach, köszönöm, Balaton, kösz, főnök!
Folyt. köv.!
u.i.: egyébként a részeg, fesztiválozó fiúk miért érzik úgy, hogy mindenképp bele kell gázolniuk egy bokorba, és addig esni-bukdácsolni, míg át nem verekszik magukat rajta, majd ezt eljátsszák visszafelé is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése