Tudod...

Sziasztok! 

Most, hogy a Facebookon megint elkezdett terjedni egy kihívás - oszd-meg-a-kedvenc-magyar-versedet kihívás -, gondoltam, én itt megosztom Veletek egy saját versemet. Tavaly októberben írtam, és bár nem igazán találom a helyem a rímek világában, néha-néha sikerül valami érdemlegeset összehoznom. Tudjátok, nem vagyok a vidám témák királynője, de azért remélem, tetszeni fog :)

Tudod....

Tudod, milyen érzés lent lenni?

A bal csuklódon kést fenni?

Tudod, milyen érzés a fájdalom?

Vért érezni a szájadon?

Én voltam ott, ahol más nem járt,

Vérző húst fogtam zsebkendőn át.

Én éreztem, amit más nem érzett,

Éreztem, ahogy a világom elvérzett.

De tudod, milyen érzés nem megszólalni?

A legnagyobb sikoly közben elhallgatni?

És tudod, milyen érzés egyedül sétálni?

A legfeketébb sárban térdig állni?

Én hallottam, amit más nem hallott,

Egy sikoltó, kétségbeesett hangot.

Én akartam, amit más nem akart,

Meztelenül túlélni a szélvihart.

Ha tudnád is, milyen érzés lent lenni,

Nem kezdenél kést fenni.

Ha tudnád is, milyen érzés a fájdalom,

Rám köpnéd, hogy „szánalom”.

2013. október 31.